Miért bukott meg Fehérvári Gábor az Eurovízión? Magyarnak lenni nem túl szexi dolog ma Európában. Legalábbis ezt sugallja a dalversenyen elért eredmény. De tényleg így van? Vélemény a tovább mögött!
A legkisebb fiú (most tekintsünk el attól, hogy magas - részletkérdés) nekivág Európában és úttörőként akarja megnyitni a kontinens embereinek szívét és bezáratni a templokat, mert úgyis a szeretet mindenekfelett. Röviden ennyi az üzenete a Pionerr dalnak. A hangszerelése nem jobb, de nem is rosszabb más, hasonlószőrű popdaloknak. És ez egy olyan versenyen, mint az Eurovíziós Dalfesztivál elmegy, szódával, vagy kisüstivel, édesmindegy.
Mert az Eurovízió nem a kifinomult zenei ízlésűek és vájtfülűek számára készült műsor. Mert ez nem a Kodály hangverseny. Hanem egy olyan dalfesztivál, ami leginkább szórakoztatni és mulattatni akar. Bár van, aki szerint politika az egész és különben is, mindent teljesen komolyan kellene venni. És itt van az a bizonyos kutya elásva!
Mert semmit sem szabad teljesen véresen komolyan venni, főleg nem a tucatszámok seregszemléjét. Akkor ott már nagy gondok vannak!
De vegyük csak sorjában, hogy miért is alakult ki ez a csalódás-érzés, amit a magyar Freddie érzett a végeredményt látva. Elsőkörben talán szegénnyel nem kellett volna elhitetni, hogy képes győzni és az első tízbe, vagy ötbe is be tud jutni. Mert ez nem erről szól. Ha ezt elhitette, ha ő komolyan arra gondolt, hogy na, majd most megnyerjük Magyarországnak, és visszaáll a jócskán megtépázott nemzeti büszkeség.
Nem ez történt. Az okokat lehetne sorolni. Egy azonban bizonyos. Freddie, vagy polgári nevén Fehérvári Gábor, ez a huszonhat éves győri fiatalember túl komolyan vette, túlságosan is azon volt, hogy ez a magyaroknak egy hihetetlen kiugrási lehetőség, több mint kétszázmilló ember látta kontinensen innen és túl.
A Rising Starból kinőtt Freddie (negyedik helyet szerezte meg) és a Dal2016 győztese talán egészen elképesztő médianyomás alá került, aminél már csak az volt még rosszabb, ahogyan külföldön aranytálcán cipelték. Főleg kinézetére és hihetetlen kisugárzására apellálva és lényegében piedesztálra emelték. Ő meg belement a játékba, de a végére túl nagy volt az akarás. Túlságosan is bizonyítani akart volna.
Tényleg, milyen szép is lett volna, ha elmondhattuk volna, hogy igen, a tehetség az mindenek túltesz, és Fehérvári Alfréd egykori labdarúgó unokája más vonalon is győzni tudott.
Csakhogy nem ezeket a lapokat osztották. Mi több, pálya szélére sodortak minket. Vagyis mi magunkat. Mert ha komolyan tudjuk venni, hogy egy Eurovíziós dalfesztiválon valaha is nyerni tudunk, akkor vagy nagyon el vagyunk szállva magunktól (és ha nem sikerül, a háttérhatalmak az okai), vagy tényleg nem a valóságban élünk. Mindkettő elszomorító.
Mi légyen a megoldás? Nos, kéremszépen, elsősorban ahhoz kelleni tartani magunkat, akik vagyunk (már ha tudjuk, ugye?) és teljesen nem véresen komolyan véve magunkat egyszerűen csak szórakoztatni és örülni a pillanatnak. Közelebb egymáshoz! És akkor, talán, mindenkinek megmutatva lehetünk úttörők. Addig marad a köldöknézegetés a mások hibáztatása!
Ja, amúgy a 61-ik, Stockholmban megrendezett Eurovíziós dalfesztivált az ukrán Jamala dala, egy háborús emlék nagyanyjáról, 1944 címmel bizonyult a legjobbnak. Freddie 108 pontjával a 19-ik helyen zárta a megmérettetést!
-prominent-